Nem ismerem mégis írok róla

Tegnap kétszer is szerette volna ha megismerkedem vele előszór felhívott  Este csöngött a vezetékes telefon. Mert nekem még ilyen is van. Ha már egyszer bevezették, úgy voltam vele, hadd maradjon, mondjuk hagyománytiszteletből.  Anno a hőskorban éveket, sőt évtizedeket kellett rá várni, aki emlékszik arra a korszakra, az tudja. Aki meg nem, az csak csodálkozik, ugyanúgy, mint amikor "hiszem is, nem is" módon hallgatja, hogy hány évbe került, míg valaki megkapta a hőn áhított autót, s hiába jelölte be, hogy milyen színt szeretne, abban a behozatali szériában csak randa borsózöld színű volt. Viszi vagy nem viszi? – hangzott a kérdés, s ugyan ki ne vitte volna? Utána már csak a kis telekért és a hétvégi házért kellett hajtani. A borsózöld autóra már csak néhány megfakult fénykép emlékeztet a balatoni kemping bejáratánál, a kis hétvégi ház meg összkomfortos nyaralóvá nőtte ki magát. 

Szóval jelzett az öreg telefon, szürkén és szelíden, szinte bocsánatot kérve. Nem gyakran hívnak, akkor is csak azért, hogy megkérdezzék a véleményem majonéz vagy mustár ügyben, rám próbáljanak sózni valami bóvlit egy ingyenes vacsora esetleg utazás kecsegtető ígéretével megfejelve, vagy meg akarják óvni az egészségem egy csodatermékkel. 

Most egy kedves, behízelgő férfihang közölte végtelen udvariasan, hogy ő most közvéleményt kutat. Azt nem mondta ugyan, hogy milyen cégtől, és a célt sem kötötte az orromra, de van ez így – gondoltam optimistán. Az is feltűnt, hogy a már megszokott dörgedelem sem hangzott el, miszerint rögzítik az egész beszélgetést, és évekig gondosan őrizni fogják, mert ez is kötelező jobb helyeken. Azt viszont megtudtam, hogy a telefonszámom sorsolás útján jutott a birtokukba, kidobta a gép, úgyhogy érezzem magam szerencsésnek. Mert hogy ő mostan feltesz három kérdést, mint a mesében – hehe, kuncogott bele a fülembe –, nagyon egyszerűek lesznek, ne legyek ideges.

 Megnyugtattam, hogy nem szoktam, de azért kis izgatottság van bennem. – Higgye el, nyerni fog! – hangzott magabiztosan, s komolyan, már majdnem meghatódtam, hogy valaki ennyire bízik bennem. – Juj, de hiszen ez nagyszerű, sose szoktam nyerni! csak nyelni... – sikkantottam fel. Ekkora örömre azért nem számított, mert kis zavarral a hangjában, de töretlen lelkesedéssel folytatta, hogy a nyaralási szokásaimról fog érdeklődni. – Nosza, rajta, ne habozzon! – biztattam. – Szokott ön külföldön vagy belföldön nyaralni? – jött az első, nehéznek tényleg nem mondható kérdés. Azért a kétely magva termékeny talajra hullott bennem. Mert szerintem nem mindegy, hogy kül- vagy belföld, közvélemény kutatásilag meg pláne nem. – Igen! – mondtam azért határozottan és egyértelműen, ossza be. – S most nyáron hol és mettől meddig? – ha jól számoltam, ezzel bőven megvolt a három, de nem akartam bezavarni. A kétely kivirágzott, sőt lombot hajtott. Te jó ég! Ez ennyire hülyének néz? Így, ismeretlenül? Mert ugye a telefonkönyvben – van még, van bizony, nyomtatott, bár igen vékonyka és elavult – ott áll fehéren-feketén a név, foglalkozás és a pontos lakcím is. Nem mintha olyan nehéz lenne mai napság bárkit is megtalálni akár egyetlen kattintással 

Azért udvarias maradtam, alapjáraton az vagyok, így lehangoltra vettem a figurát. Kicsit könnyes- szomorúan belebúgtam a kagylóba, hogy idén sajnos lőttek a nyaralásnak. Profilt váltottunk ugyanis üzletileg, felépültek a kenelek az udvarban, amiben 13 harci kutya nyert elhelyezést, és idomításuk az egész nyarunkat elveszi.

Csak tudnám, miért csapta le köszönés nélkül a kagylót?

A második pedig aznap jön egy sms a mobilomra mert az öreg telefonomra nem tud jönni csak a mobilomra:  "Szia Apu! Elromlott a telefonom itt az új számom Tudnál nekem üzenetet küldeni a  Whatsappon?" Ahogy elolvastam betudtam volna szólni, hogy bocsi de én anyu vagyok és nem állva pisilek, ráadásul annyira skót hogy nem adok egy fillért sem. de ilyenkor semmire nem szabad reagálni egy laza mozdulattal kuka

Terméseztessen nem reagáltam rá mert abban a pillanatban ha a Whatsappon üzenetet küldenék a megadott mobilszámra ,az én mobilomra feltelepedik egy kém program és a bankszámlaszámomat megcsapolják... az egész magánéletemnek a családi, baráti dolgaimnak vége. minden fényképet feltudnak használni ,megtudják változtatni és sorolhatnám tovább. Egyszóval nem szabad válaszolni és törölni kell, azaz kuka.... Bárhol vagy megtalálnak semmi információhoz nem tudnak addig jutni amíg a linkre nem kattintasz vagy amit kérnek azt nem teljesíted.