Danis Lídia a tatabányai Jászai Mari Színház színművésznője

Nagyon szeretek színházba járni és számomra élmény élőben látni egy előadást A színészek ahogy átszellemülten játsszák a saját rájuk ruházott szerepet. Nem régiben sétáltam el a Tatabányai Jászai Mari színházhoz ahol a pandémia után ismét van előadás Maga az építmény is eltud varázsolni és emlékeket idézett elő  Itt láttam először játszani Danis Lídiát William Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok Olívia, fiatal grófnő szerepében  és később pedig William Shakespeare Macbethben Lady Macbeth alakítása ragadott magával..Elvitt abba a világba a figyelmem ott maradt és a lelkemet megérintette. Emlékszem amikor vége lett az előadásnak hazafelé hatása alá kerültem a színházi előadásnak és a barátaimmal együtt annyit tudtunk mondani fantasztikus volt.

A színésznőnek az élete nem volt olyan könnyű mint bárki is gondolná.
Nem régiben olvastam egy könyvet ami 2011 ben jelent meg Egy sor cigány. Huszonnégy mai magyar cigány sorsot életet mutat be köztük Danis Lídia színésznőét is aki életéről őszintén beszélt:

"Engem egész gyerekkoromban atrocitások értek. Édesanyám még a játszótérre se tudott kivinni, mert a magyar gyerekek a nyelvüket öltögették. Felnőttem, gimnáziumba kerültem, hosszú hajam lett, és egyszerre indiai hercegnővé váltam a magyar megítélés szerint" - mesélte Danis Lídia aki Sopronban született, tizenkét évesen kiköltöztek falura.
"És ott keményen elkezdtek cigányozni, télen pedig megfürdettek  hóban a parasztgyerekek, akik most bezzeg bejelölik a facebookon, merthogy már művésznő vagyok"
Elég okos voltam, hogy fölfogja,hogy tanulnom kell ahhoz, hogy ne kelljen a konyhán emelgetni az ötvenliteres fazekakat - áll a könyvben.

Így végzett később színművészetit, majd játszhatott a Vígszínházban a teátrum legjobb művészeivel.

"Anyám három unokája fehér bőrű - ne aggódj, anyu, mondom, majd az enyém barna lesz! És tessék, az enyém is hófehér - és eszembe jutott, hogy jobb is lesz neki. Én néha el is feledkezem róla, hogy miért néznek meg - hát persze, azért is, mert kreol a bőröm színe. -Danis Lídiától idéztem.

1980. április 12-én született Sopronban. Gyermekkorában a szülővárosához közeli kis faluban, Peresztegen élt. Középiskolai tanulmányait a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) dráma-latin szakos osztályában folytatta. 1998-tól a Nemzeti Színiakadémia (ma Pesti Magyar Színiakadémia) diákja volt Hegedűs D. Géza osztályába járt. Nyolc  évet töltött a Vígszínházban és hármat Szegeden majd egy év "szabadúszó." után 2014-től a tatabányai Jászai Mari Színház tagja

2018-ban Tatabányán az évad legjobb színésznője lett, úgy vélekedett: "Úgy tűnik, megérett a munka gyümölcse . Már a szereplőválogatásokon sem stresszelek. Azt hiszem, rendben vagyok magammal. Igaz, rengeteget dolgozom, de színház nélkül nem tudnék élni.

Díjai

• Helikon-díj (1996)
• Legjobb 30 év alatti színésznő (VII. Pécsi Országos Színházi Találkozó) (2007)
• Ruttkai Éva-emlékdíj (2007)
• Ajtay Andor-emlékdíj (2008)
• Dömötör-díj - Legjobb női színészi alakítás (2011) (A makrancos hölgy)[4]
• Dömötör-díj - Legjobb női színészi alakítás (2012) (Hedda Gabler)
• Közönség díj (Jászai Mari Színház) (2015)
• Legjobb női mellékszereplő - Pécsi Országos Színházi Találkozó (Tartuffe, Jászai Mari Színház, 2016)[5]
• Legjobb női mellékszereplő - Városmajori Színházi Szemle (Tartuffe, Jászai Mari Színház, 2016)
• Az évad legjobb színésznője (Jászai Mari Színház) (2018)
• Jászai Gyűrű-díj az évad legjobb női alakításáért (Jászai Mari Színház) (2018)
• Domján Edit-díj (2018)[6]
• Legjobb mellékszereplő - Televíziós Újságírók Díja (Aranyélet) (2019)
• Legjobb női mellékszereplő - 5. Magyar Filmhét, Televíziós Forgalmazású Alkotásoknak Járó Magyar Filmdíjak (2019)                                                                    
  

              Danis Lídia: "Az én történetem..."

Minden fejben dől el, kell kitartás szorgalom erő és minden egy lépessel kezdődik. Danis Lídia értékeket képvisel nem csak a cigányság felé hanem mindenki felé. Ahonnan elindult és ahová megérkezett. Eva EN

A következő jutott az eszembe: Ha három madár ül egy kerítésen, és kettő elhatározza, hogy elrepül, hány madár marad a kerítésen? A válasz: három. A tanulság: attól, hogy elhatározol valamit, még nem teszed meg. Robert Toru Kiyosaki